Zoknimanó...

Mikor levetted még megvolt, 
A szárítón már csak egy volt.
Minden reggel hogy lehet?
Zoknimanó jót nevet.

Zoknimanócska ha látja,
Hogy a zokni piszkos, árva,
Otthonába cipeli.
Csak a fele kell neki.

Házikója ebből készül.
Fél párt elcsent megint végül,
Az éjj halk leple alatt.
Nálunk ismét egy maradt.

Zoknivárban zokniágya,
Zokniból az asztalkája, 
Pihe-puha otthon ez.
Meleg, színes, nincsen nesz.

Zoknimanó légy jó hozzánk!
Csak a felét visszahoznád?
Iskolába hogy mehet
Tarka lábú kisgyerek?

A többiek kinevetik, 
Nem mondják el, otthon nekik
Ugyanígy van tíz vagy húsz
Fél pár lábtyű, félős-bús.

Reggel, mikor tart az álom, 
Álmos szemeiden látom,
Párját megint nem lelted.
Mit megfogtál, felvetted.

Sízoknihoz jó a boka,
Csak ne fázzon talp és toka.
Legyen sapka is meg sál.
Felemáshoz az is jár.

Úgy nézel ki, mint ki benéz, 
Mindegy, egye meg a penész!
Szerzek újat, megoldom,
A talpadra ragasztom.

Zoknimanó hagy cibálja,
Velem kezdett, majd megbánja!
Jól elfárad reggelig.
Több zoknid el nem veszik.

Eltűnt pamut, zsenília, 
Kereste a família.
Hihetetlen, de igaz, 
Mindet elvitte a gaz.

Zokniházak, zokniváros,
Aludj nyugodtan te már most!
Majd én éjjel őrködöm, 
Nem maradhat kő kövön.