Tavasz...

2014.10.01 21:17


Rügyfakadóan zöldel a szántás,

Kúszik a tavasz titokban.

Csak a tél meg ne sejtse,

Hogy jégkarmos terve

Megtorpedózva, romokban.


Zsendül a búza, robban az élet.

Morcosan, nyűgösen figyeled.

Nyúlik és szürke, csípked, de

Mégis: itt van és felráz a kikelet.


Huncut kis szél kap bágyadt fellegbe,

Cincálja-húzza-röpteti.

Álmos arcodon makacs kis ráncok, 

Gondterheltséged élteti.


Füledbe súgva csikland a napfény.

Kacagtat, csókol, átölel.

Libben a szoknya, pezsdül a véred,

Táncol az Élet, élni kell!


Igaz szerelmet kutatva morran,

Tép-csíp-mar még a téli szél.

Szíved mélyén már régóta sejted

Hiábavaló, mit meglelni vél.


Szédít és szépít, légvárat épít

Csillan a megcsalt képzelet.

Engedd a múltat, szálljon a fájó,

Égre emeljed két szép szemed!


Nem telepedhet zilált szívedre,

Nem ejthet foglyul a marcona.

Pillanatokra kétségbe ejthet,

Elűzi madárzaj harsona.


Zúzmara, pára tapad ruhádba,

Zörren az ág, még meztelen.

Surran a hósáv, szisszen a hűvös, 

Ébred az Élet fesztelen.


Nem maradandó, dühe halandó,

Próbál és támad gyengülőn,

Ereje fogytán, fut menekülve,

Űzi szerelem, csendülő.


Folyton kerested, egyre csak lested

Sóvár sóhajjal vártad el...

Senki és semmi,

Minden, Mindenhol:

Szerelmem, Drágám, Életem!