Tavasz...
Kúszik a tavasz titokban.
Csak a tél meg ne sejtse,
Hogy jégkarmos terve
Megtorpedózva, romokban.
Morcosan, nyűgösen figyeled.
Nyúlik és szürke, csípked, de
Mégis: itt van és felráz a kikelet.
Cincálja-húzza-röpteti.
Álmos arcodon makacs kis ráncok,
Gondterheltséged élteti.
Kacagtat, csókol, átölel.
Libben a szoknya, pezsdül a véred,
Táncol az Élet, élni kell!
Tép-csíp-mar még a téli szél.
Szíved mélyén már régóta sejted
Hiábavaló, mit meglelni vél.
Csillan a megcsalt képzelet.
Engedd a múltat, szálljon a fájó,
Égre emeljed két szép szemed!
Nem ejthet foglyul a marcona.
Pillanatokra kétségbe ejthet,
Elűzi madárzaj harsona.
Zörren az ág, még meztelen.
Surran a hósáv, szisszen a hűvös,
Ébred az Élet fesztelen.
Próbál és támad gyengülőn,
Ereje fogytán, fut menekülve,
Űzi szerelem, csendülő.
Sóvár sóhajjal vártad el...
Senki és semmi,
Minden, Mindenhol:
Szerelmem, Drágám, Életem!