Romok közt...

2015.12.01 02:57

A múlt keserűségeinek törmeléke borította be lelkem utcáit.
Nem csodálom, hogy nem akartál velem sétálni rajta.
Kezdetben kerested, -mára nem számít,-
Hátha adódna egy megbízható fészer vagy pajta.
Ahol meghúzhatod a világ zaja elől magad.
Végül elmenekültél, kizártál. Ne is tagadd!
Egyedül indultam hát el az úton.
Hogyan is máshogy, hiszen az én utam.
Haragudtam Rád, de most már tudom, 
Jót tett. Köszönöm, hogy felráztál jó uram!
;)