Pillangó...

Felkaptál, felhők közé emeltél...
Ültem hetekig csendesen.
Talán gyermekként kezeltél.
Drága, sosem volt kedvesem.

Gyermekként, aki úgysem érti.
Akit óvni kell, csitítani.
Aki tud őszintén számonkérni.
Akit nincs erőd tanítani.

Elmúlt azóta már jópár év.
Egyet tudok, hogy nem voltam az.
Talán te is sejdíted már,
S néha eszedbe jut a futó tavasz.

Nekem gyakran s megmosolyogtat.
Kedves az emlék és lényed nekem.
Bombaként robbant, újraélesztett
Akkor a szédítő szép szerelem.