Őszi topogó...
Hull a gesztenye, a levél,
Balerína aludni tér.
Csízma elő, lábra fel,
Vártalak már Kishaver!
Tipeg-topog, sarka kopog,
A lépcsőház reggel dohog.
Ki az, ki csendjét felveri?
Csízmasarkon jó neki?
Kipp-kopp, csendül reggel újra,
Az álomba belefúrja
Távolról magát e hang.
Visszhangzik tőle a gang.
Szomszédasszony Isten áldja,
Tegyen már szivacsot rája!
Nem bírom ki tavaszig.
Minden reggel szalad így...
Különben is, miért a csízma,
Miért nem bakancs boldogítja?
Hogyha a hó leesik,
Sarka törik, elesik.
Tudja szomszéd s kedves gondnok,
A pocakkal vannak gondok.
Magas sarkon kifeszül,
S én azt érzem legbelül,
Hogy szebb lettem s bár ez frázis,
Elhiszem akkor, hogy máris
A világot szétszedem,
Ez a csízma énnekem.
Kikeletig így élek én,
A tűsarkak legtetején.
Míg más pénze bankban nő,
Jól mulat a bamba nő.
