Olvadás...

2014.10.01 19:17

Szédítő magaslatokból hullt alá a lelkem, mint fagyott hópihe.Csillogó, rémült jégkristály az ismeretlen égből a teljes megsemmisülés felé.Kinyújtottad felém meleg, szeretettel teli, megbízható tenyered.Most tartod az illékony, vízcseppé vállt lényem.Könnyeim peregnek. Hazaértem. 
Jó itt pihenni Veled a csendben.A karjaidban. Önfeledten.