Óda az amnéziához...

2015.09.17 00:40

Hova tehettem, mondd hol keressem?
Miért is áll ez itt félkeresztben?
Nem lelem ezt sem, jaj, hol lehet?
Ki vitte el az épp eszet?
Átgondolva a múlt hetet, 
Égre emelve két szemet,
Rántok egyet a vállamon, 
Szédült vagyok, ezt vállalom.
Lemondóan szól sóhajom,
A múltam magam mögött hagyom.
Várhatnék rá, hogy megkerül...
Nagy a zűrzavar legbelül.
Ami fáj, nem emlékezem.
A többi rég történelem.
Fejemet rajtuk nem töröm, 
A jövőm még lehet szép, öröm.
Amit szeretnék mondani
Nem fogom magamban tartani.
Ha azt tenném, elfeledem.
Csak egyet nem. Az szerelem.