Nőnap...
Minden nő megfejtésre váró titok.
Otthon, híd, erőd, meleg, csoda.
Ha kinyitnád a szemed reá s magadra,
Meglehet, jutalmul eljutnál oda.
Oda, hol a gyengédség és a vadság,
A mélység és szédítő magasság,
Átölel és felrepít az égig.
Ha elhinnéd, el legalább félig...
Ha mernél végre IGAZI lenni.
Tisztán, szívből, őszintén szeretni.
Kérni és óvni, féltőn vigyázni.
Néha halódva, szenvedve vágyni.
Remegve, némán ordítva,
Titokban, könnyek nélkül sírva,
Kérni az Istent, hogy megadja,
Ha csak egyetlen pillanatra.
Csak egyetlen kósza ősrobbanásra,
Mert nem is tudsz már gondolni másra.
Mert nem tudsz már nélküle lenni.
Soha nem tudnád már nem szeretni.
S ha elmúlik majd egyszer az élet
És végleg kiszáll belőled a lélek
Az utolsó szava talán éppen ez lesz:
"Mi lesz? Te még mindig nem mersz?"
...Fanyar és ritka az álom,
Amikor magamat látom
Elcsendesülve egy kertben.
Nem egyedül. Mert mertem.
;)