Nem adom! Fel!...
Olyasmi a helyzet ezzel az egész bábszínházzal, amiben vagyunk, mint a közeli konditerem jobb napokat is látott ellipszis trénerén lenni...
Bár van rajta gomb, de nagyrészt hiába nyomod, nem úgy lesz.
Majd Ő jobban tudja, mi kell Neked.
;)
Eldöntheted, minden pillanatban, hogy harcolsz vagy lemondasz magadról.
Persze, hogy beállítanád egy kiszámítható, megugorható, biztonságos szintre.
Én is próbáltam.
Vagy szomorkodhatnál, hogy ez nehéz, neked nem megy...
Átnyergelhetnél másik sportra, másik helyszínre.
No, de nem!
A legkisebb fokozata ugyan az, amit kinéztem magamból, de rövidesen jön a „Naaaa, neeee!”
Persze itt nem áll meg, utána átcsap a „Hű, bazzz...”
Majd a „Most szakadok meg!” és jön újra, amikor már mindened fáj egy picit, amit eredetileg szerettél volna, de csak, hogy a következő kör előtt szusszanni bírj.
Végül kiderül, sokkal, de sokkal több van benned, mint amit valaha is kinéztél magadból.
Persze csatakos vagy, fájni is fogsz jó párszor, de azért ott van az az önelégült, kaján, boldog mosoly.
Amit már senki sem vehet el Tőled.
Ami miatt lehet, hogy bolondnak nézik a zilált fejedet, de Te tudod, máris sokkal több vagy, mint aki valaha voltál és már soha nem leszel ugyanaz.
Levizsgáztál.
Nem futamodtál meg, nem száltál le.
Bármire képes vagy egyedül.
Bárki, bármit mondott eddig, sokkal több vagy, mint amit valaha is fel tudnál fedezni.
Annál is több, mint ami valaha lenni szerettél volna.
Mert Te mersz élni, bármi áron és soha nem mondasz le arról, aki vagy.
Az meg nem is biztos, hogy számít, hogy ki mit gondol vagy tart helyesnek...
;)