Mese a telefonon rendelhető jóslatokról...
-"Anya! Elviszel ma kirándulni?"
-Hova mennél?
-"Ahol erdő van és vonatozni is lehet..."
Királyrét lett a célállomás.
Utazgálunk szépen, napsütés, Duna part, Calvin Harris, ( ...No talán pont azt nem kellett volna, letekert ablakkal, félkézzel, vigyorogva, teli torokból... )
Helyes kis dunai város északon, három betű, isteni amúgy a főtér és a part, de történetünk helyszíne a városon túli külterület...
Telefon csörög, én bénázok, nem hallom, felemelem, két mondat, leteszem.
Megyünk tovább.
Mögöttem szirénázik valami...fehér kisbusz, lehúzódok, nem megy el, csak lassít, még jobban lehúzódok, gurulok mínusz kettővel, mindhiába, jön mögöttem...
Hát akkor tán mégsem oly sürgős?
Mindegy, hagyom kibontakozni az embereket, akkor is, ha kék ruhásak, akkor is, ha hatan vannak, lehet, hogy csak a diszkó fények, hangpróba, mittomén...
Ám a busznak ekkor hirtelen szárnya nő, vagy épp keze és kalimpál...
De ezerrel ám!
Úh!
Ez tutter fel fog szállni...
Hát nem..
Tényleg engem akarnak Alvin és a mókusok?
Szirénázva?
Rohamautóval?
Akkora káosz van a kocsimban, hogy tán feltételezhető, hogy egy-egy kisebb termetű Simon G. fellelhető a romok között benne?
Hiába, csak leint, félreállok.
Jó messze tőlük, még mindig nem hittem, hogy tényleg rám utaznak...
Sétál felém Bajusz és Dezső, az Üvegtigrisből.
Méltán hercig, hatékonyra edzett, trénelt két figura.
Chippendale serácoknak sem utolsó egy sem...
;)
Az egyik kiborult, hogy nem akartam megállni és ők komolyan vették az üldözést, erre kinől a kocsiban egy bolond lány, meg a fia...
A kényszerű séta feletti tragikus szívfájdalmát is méltatta:
"Hölgyem, ha leállítjuk, közelebb álljon meg a jáművel, állítsa le a motort."
Néztem rájuk nagyon hülyén, az ment egyből...
Megkérdeztem: Mit csináltam?
"Kézben tartott mobiltelefon X paragrafus, Y bekezdés, Z törvénycikkely, dátum, hely, időpont..."
Úgy fújta, mintha az élete múlna rajta.
Aztaaa...
Minden tiszteletem az övé, én semmirekellő adatokat még soha az életben nem tudtam megjegyezni.
Jött a szokásos: jogosítványt, forgalmit, személyigazolványt, lakcímkártyát, szotyolát, hideg kávét, meleg sört tessék...
Nosza, kotrom, már mért is ne, a világegyetem utolsó két papírpénze ott villog a jogsi mellett.
Soha eddig életem során, de most megesett..
B...ker!
Emberünk nézi, teleszkópos szemszerkezettel, más pasitól ilyet csak mellesleg kiadós lányok dekortázsát szemlélve láttam..
(Azért ez is egy élmény, ha nem is tölt el büszkeséggel..)
Be se mertem csukni a tárcát, nehogy a szemevilága belezáruljon.
Láttam, oszt, szoroz, elnegyedelte az amúgy számlákra félrerakott kis összeget és kidobta a végeredményt.
"Önnek az elkövetkező 30 napban lesz egy 10 ezer forintos kiadása."
Hát...
Legközelebb tuti inkább kínai szerencsesütit veszek, de inkább így légyen, mint gyógyszerre...
;)
Aztán még megkaptam a vigyázzon jobban a gyermekre, ha már ott ül az autóban, jobban is figyelhetne, ez balesetveszélyes, legyen headset és jó utat.
Lehet, hogy a T-mobiltól jöttek?
:D
Átvillant bóbitámon a kósza gondolat, hogy a jó édes mama méhében nem voltál oly biztonságban, mint az én kezeim közt, kicsi drágám...
...no de nem beszélgettünk, csak kiadták a számlát a szolgáltatásról a közbiztonságért.
Amit azért így másfél éves zaklatási procedúra szenvedő alanyaként és ugyanakkor adófizető állampolgárként, egyedülálló anyaként, kissé kétlem, hogy pont tőlem kellene megvédeni, de hát ezt csak úgy lábujjhegyen jegyzem.
Vajh mekkora csilliókba kerülhet a választás, ha pont az én utolsó pénzem húzza ki az országot a bajból?
De én böcsületes honleány lévén ezt nem firtatom, csattogok az ötlet megvalósítása érdekében a postára.
Egyébként a cuki kisváros úgy meg volt buhantva behajtóegységekkel, mint jótét nagymama friss süteménye pocukorral..
Csak azt tudnám, a bűnt ki üldözi ilyenkor?
;)