Lopott menyország...
Fekszem az ágyamon, csiklandozol.
Szemedben huncut fény ragyog.
Hazaértem, mikor hozzám értél.
Ma csak nekem dalolnak a csillagok.
Nézel vidáman, csöndesen,
Beszél helyetted a mozdulat.
Veszni véltelek, halódtam is.
Kisimít, ringat e fordulat.
Épp csak ujjhegyed simít a hátamon,
Szalad, kering s a fájdalom
Mely napokig marta lelkemet
Továbbállt. Azt hittem, eltemet.
Félszegen nézlek. Ne rebbenj el!
Szemem becsukni sem merem.
Maradj még! Ölelj még! Holnap is!
Simítsd az arcom, fogd két kezem!
De reggel talán már újra szöksz...
Visszavár régi életed.
Addig, amíg majd visszajössz,
Beosztom mai emlékedet.
Iszom magamba a pillanat
Aprócska rezdüléseit.
Tán sírok is, de nem szabad,
Addig nem, amíg nem vagy itt.
Ha eljössz, újra átölelsz
Körbevesz biztos két karod,
Nyakadba fúrom arcomat,
Sírok, nevetek, láthatod.
Aztán fekszünk itt csendesen,
Talán őrzöm az álmodat...
Nem gondoltam, hogy szerelem
Lehet ilyen, hogy látogat.
;)