Legelő...
2014.10.01 23:56
Erdő szélen legelész ide-oda baktatva
Több mint száz pár sete-suta szempárt
Számláló sáros tébláb fura gulya.
Erdő szélén nem kallódik lankadatlan,
Csupa friss, zöld roppanós fű a katlan,
Teli tállal várja mindahányat, olyan buja.
Erdő szélen vígkedélyű szabad élet,
A gond, a baj itt réges-rég a semmivé lett,
Nóta hangzik, száll az énekszó és a furulya.
Hangos, harsány, néha csendes nagylegények
Tudják rég hogy mi a lényeg, urai a messzeségnek.
Nem nyomasztja őket többé semmi véglet.
Egy sem mulya.
Kék ég legyen! Mennek ők az árkon, hegyen.
Nagy kört írva az életen, előttük csak a végtelen.
Széles ívben baktat velük mindig híven
A loncsos-lompos éles hangú puli kutya.
Lehet bojtár, gulyás, pásztor,
Ha kék az ég én látom százszor,
Csak szűken néz egy nagy kabátból,
Nem akárki, mert bizony a maga ura.
