Külsőségek?...
Vegyünk egy fiút, beleszeret egy lányba, udvarol, elveszi feleségül, gyerekeik lesznek.
A nőből asszony lesz, a férfiból családfő.
A kapcsolat változik, az emberek is változnak a terhek alatt.
Nem feltétlenül azonos irányba.
Konfliktus, félreértések, sérelmek sora várható...
Nézzük csak: az a fiú azt a lányt szerette.
Azzal a frizurával, viselkedéssel és beálítódással.
Eszembe jutott egy hosszú barna hajú, dundus, buja kolléganőm meséje saját életéről.
Megismerkedett egy szívdobogtató pasival, pillangók a pocakban, dübörgő szívdobogás találkozáskor, tűz èrintéskor, szemvillanáskor.
Randik, együttélés, jólét.
A lány konditeremről szoláriumba, műkörmöstől fodrászatba járt, csak azért, hogy meg is tartsa azt az Isten lábát.
Munkájának eredményeként egy vörös sörényű luxusdíva kupálódott belőle.
Immár megtehette, védőnői állását otthagyva elhelyezkedett egy multinál.
Sok stressz, megfelelési kényszer, rohangálás, kimerültség is járt ugyan vele, de olyan életet élhetett, amiről más csak álmodik.
Persze idővel máshogy is viselkedett, hiszen elitt körökben mozgott, fontos emberekkel tárgyalt, el tudta intézni, érni, amit akart és amit elvártak tőle, szakmailag nagyon is sikeres volt.
A mindennapokban pedig ingerült, feszült, türelmetlen és fáradt.
Néha lekezelő és kioktató is talán...
Emberünk egyre többször bámulta sóváran a szédelgő hölgyeket az utcán tett közös sétáik alkalmával.
(Mindezt főhősnőnk nem is értette, hiszen dundik voltak, átlagos barna hajjal, szolíd külsővel.... Valakire folyton fájón emlékeztetve a férfit, aki egykoron megbabonázta.)
Persze észrevette a lány, szóvá is tette. Brutális féltékenységi jeleneteket és veszekedéseket kanyarított belőle.
Ahol is ő a mártír, a férfi a szemétláda szerepébe volt bepaszírozva.
A lány érezte, futnak ki a szálak a kezei közül, így hát még többet edzett, iszonyat sokat dolgozott, mert abban legalább úgy történtek a dolgok, ahogy szerette volna, és egyre keményebben nyomta az eljegyzést, hátha...
Le is fogyott 45 kilósra, elmúltak telt keblei, arca beesett, szeme karikás lett.
Szénné szolizott barna volt, trendi, törékeny, elkeseredett és boldogtalan.
Mindene megvolt, tudta semmilye nincs.
Gyakran érezte gyengének, fáradékonynak magát.
Akadoztak az éjszakai közös programok, ami anno varázslatos, gördülékeny és abbahagyhatatlan volt.
Mivel nem volt benne túl sok sikerélmény, a fiatalember sem erőltette.
A közös múltjuk és a kezdeti szép reményeik miatt várt, de már maga sem tudta, mire.
Az eljegyzés halogatódott, a barátnők, kolléganők kérdezgettek, a lány nem tudott magának sem válaszolni a kérdésekre a jövőt illetően.
Míg végül egy napon a kis hölgy kifakadt:
-Vagy elveszel, vagy elhagylak. Lassan 30 leszek, nekem kell egy gyerek.
A fiú elhűlt a változást látván, a cuki, puha, gyengéd, dögös kisszerelme helyett egy anorexiás, arrogáns hisztérika állt dacosan követelőzve.
Nem mondott egyből nemet, egy hónap gondolkodási időt kért, viszont azonnal elköltözött.
Talán így kiderül, hiányozni fog-e a lány egyáltalán..
... Végül is minden nap hiányzik..
Amilyen volt. Az a lány.
Hol van az már?
A főhősnőnk összetört, széthullott, depressziós lett.
Evett, sírt, tv-t nézett, sírt, kétségbeesett, evett.
Dehogy volt kedve plázázni, fodrászhoz járni.
Meghízott, a haja lenőtt, csak a régi ruhái voltak már jók rá.
A fiú egyszer jelentkezett, de csak a cuccaiért jött.
Meglátta az ő régi kedvesét nagyon szomorúan, nagyon elesetten, cuki, dundi és barna, kisírt szemekkel, minden máz nélkül.
Elgyengült.
Ez volt a lány bitang nagy szerencséje.
Hajnalig beszélgettek.
Kiderült a turpisság:
A fiú azt a lányt szerette, az eredetit.
Senki mást, csakis őt.
Összeházasodtak, pocakosan láttam a lányt utoljára.
Mérhetetlenül boldog volt, barna és dundi.
Gyönyörű, ragyogó kismama és én imádtam érte.
Nem volt időnk beszélni, csak egymásra nevettünk, összevillant a szemünk és közben mindkettőnk könnye kiszaladt.
Szóval lehet, hogy örül a változásnak a párod...
...de lehet, hogy csak annak, hogy boldognak lát az új hajaddal, hobbyddal, külsőddel.
A nagy igyekezetben azért nem árt átgondolni, kit is szeretett meg valaha...
;)