Kaleidoszkóp...
Most belenézek és megcsavarintom.
Ha szerinted úgy kell, hát rázom is.
Száz színes gyöngyét megkaparintom.
Furcsa világát már látom is.
Fény szalad által, ím alabástrom,
Cinóber, kikerics, karmazsin.
Rikít a zöldje s már jön a barátom.
Neki is adjam, arra int.
Jaj, még egy cseppet, hadd bolondítsam
Bohó varázzsal magamat!
Egyszer egy sárkány, másszor egy szép lány,
Tüzet mesél vagy parazsat.
Erre és arra perdül a sok gyöngy.
Csörög és persze tükrös is.
Nézi a kisded, nézi a felnőtt,
Érti, csodálja a trükköt itt.
Hogyha szeretnéd, tovább mesélem, mit láttam benne egy napon.
Mindenki azt, mi szívébe rejtve titkon hever bent parlagon.
Van, ki virágot, más színes álmot lát belenézve hirtelen.
Van, kinek ócska, míg másnak játék, lesz, kinek szép, mint énnekem.
