Így hordozlak 9 évesen...
...Amikor fejjel lefele lógatod a húgodat játékból, én megijedek és elzavarlak a szobádba aludni, de úgy sírsz, hogy a szívem szakad meg...
Én is bőgök, altatom a törpét, majd átkódorgok érted, de már alszol.
És én ölbe veszem egy szó nélkül a 30 kilódat és visszacincákolom a szűk folyosón magam mellé az ágyamba.
(Soha sem fogsz a sajátodban aludni?
Ha igen, akkor abba valószínű bele fogok kicsit halni. Így meg a kialvatlanságba...)
Félálomban megkérdezted:
-"Mi történik?"
Mondtam, hogy megsajnáltalak.
Azt mondtad,"Hála Istennek!"
Szar anya vagyok...
:/
Szeretlek, féltelek.
Olyan vagy, mint egy dózer.
Hirtelen és fájdalmas.
És okos, vicces, megbízható.
Front van?

.jpg)