Furcsaságok...
Megteremtjük magunknak az elvárásokat, hogy legyen min jól kiborulni, ha nem tudjuk teljesíteni.
Persze fülünket-farkunkat lógatjuk.
Kész szerencse, ha tudunk nevetni is magunkon... ->
Majd megteremtjük mások felé az elvárásainkat, persze vérig sértődünk, mert nem úgy működnek.
Elvégre ők mások.
(Itt a világért sem ismernénk el, hogy mi magunk sem tudjuk hozni az általunk kívánt szintet.)
Megteremtjük a világ felé is az elvárásainkat, majd dühöngünk, hogy az sem úgy működik, ahogy szerintünk kellene.
Persze nem figyelünk tiszta szívvel semmit és senkit, mert még kiderülne, hogy az elvárásaink ordenálé életképtelen baromságok.
Majd az is, hogy az élet szép. Minden és mindenki olyan, amilyen és nekünk jogunk van szeretni vagy pont nagyon nem, ahogyan épp úri kedvünk hozza.
De attól még minden olyan, amilyenné lett ezen a furmányos sárgolyón, mindegy milyen szűrőn át nézed.
Nekem is van elvárásom. Több is, de egy masszívan gyökeret vert.
- Élve ébredni reggel.
Ha egyszer mégsem jön össze, majd nevetek, hogy jól elvarázsolt elképzelés volt ez is...
;)