Forró vizet...
Mondhatnám megint, hogy fel sem tudjátok fogni, mi mindennek kellene nap, mint nap örülni, amíg alapvető részét képezi életetek mindennapjainak...
Pl.:Jön forró víz a csapból...
Három hét után elrakom a szekrény aljába hetedhét mérföldes fazekamat, amiben az utóbbi estéken a forró vizet melegítettem a csupaszra...
;)
Az aprótestű, amúgy gyakorta egy réteg sárba panírozott élőlényke pedig folyamatosan a
- "Miért csak ennyi és különben is miért nem melegebb?" -jellegű felkiáltásokkal jutalmazta halálos forrázással kecsegtető utamat a konyhától a fürdőszobáig.
A mester csak ma jött, mert hogy a jó szakember ritka, mint a férfi úgy általában manapság.
Ezzel a gondolattal ímhol be is ugrott a másik nagy kincs, ami sokaknak értéktelen és természetes...
A családban élni egy férfival.
Nyilván a férfinak látszó tárgy, az nem ugyanaz...
De....... akinek megadatik, hogy együtt él, (napjainkban ez full perverz,) a gyermekei apjával, aki ne adj' Isten még segít, megold, gondoskodik, elintéz és még normálisan is tud beszélni az asszonkájával, hát az legyen kedves cuki tündérbogarantyú lenni!
Mert visszacsinálni sem a kinyúvadt kazánt, sem a kinyúvadt párkapcsolatot nem lehet igazán.
Aztán persze megeshet, hogy jön sokkal jobb, csak hát:
Itt most a mestert idézném:"Attól függ, mennyit szán rá, de azt tudni kell, hogy már semmi nem tart addig, mint régen és nem is olyan megbízható minőség, mint amit az ember azon az áron várna..."
;)
Hajrá!
...Én pedig ma teli kád forró, habos vízbe csapom magam, mert az előbbiekben elemzett másik gondolatsor számomra már rég nem javítható.