Főnix...

2016.05.03 00:00

Tábortűz mellett 
Rőt álmokat játszva
Fájom újra a múltamat.
Nem tűnik valónak.
Az éjbe kiáltva a fülembe cseng
S a gúnyja mar.
Pattog szitokszó, távoli átok.
Végtelen sajgó, néma sikoly.
Nem mertem hinni, bár mondta egy látó,
Hogy csak átmenet és semmi rigor.
A kénköves ménkű üssön beléd!
Távozz el tőlem, rusnya patás!
Hatalmad már rég megszűnt felettem.
Nincs itt már helyed.
Sem tűz, se parázs.
Elhamvadt már a pusztító lángja és
Erőtől duzzad a főnix madár.
Semmivé lenni és újjá születni,
Nem érhet el már a csúnya halál.