Egyszer egy másik életben...
Azt mondtad egyszer évekkel ezelőtt:
-"Gyere! Játsz velem!"
Megdöbbentő nyíltsággal és őszinteséggel.
Már akkor villámcsapásként beléd szerettem.
Semmi sem úgy alakult...
Murphy...
;)
De volt pár jó pillanatunk.
Azt mondtad, tűzből vagyok, hangulatom van.
Szerettelek érte nagyon.
Azt mondtad, emellek.
Mutattam pár kincset a világomból.
Szerettem, ahogy nézted.
Csillogó szemekkel.
Tisztán, kíváncsian.
Mindig is vágytam egy játszópajtásra...
:)
Te is emeltél engem.
Talán észre sem vetted...
Soha nem mertem semmit, csak lábujjhegyen állva a közeledben lenni.
Szerelmes lettél.
Drukkoltam nektek, hogy legyen jó és szép.
Eltűntél.
Nem szeretlek kevésbé.
:)
Néha mérges voltál rám, mert szerinted ki akartalak oktatni.
Fogalmad nincs, mennyire szeretlek, úgy, ahogy vagy.
:)
Mindig féltem tőled, tőlünk.
Minden borult volna.
Úgy éreztem, nincs jogom és nem tudom vállalni a felelősséget a leendő sérüléseinkért.
Nem mertem lépni feléd.
Ha kinyújtottad volna bármikor a kezed felém...
De csak azt mondtad, bosszantalak, nem értesz, nem tudsz velem mit kezdeni.
Maximálisan megértettem, eddig még senki nem tudott.
:D
Van az úgy...
Elég komplex kis csomag vagyok.
Bár volt aki szerint nincs velem semmi baj, csak szeretni kell.
Őt is szeretem ezért a mondatért.
Sokszor eszembe jut.
A barátok angyalok.
;)
Vannak emberek, akik csak egy mondatot hoznak el az életünkbe.
De az a mondat ott és akkor úgy kell a túléléshez, mint egy korty levegő.
Onnantól hordozzuk magunkban őket, mint a szerencsehozó ékköveket a lelkünkbe ivódva.
Tőled több ilyen mondatot is kaptam.
Köszönöm!
Ott csücsülsz nap mint nap a szívemben.
Mindegy, merre mész, mit csinálsz, magamban hordozom az emlékedet.
Ha megérint, mosolygok.
Igen.
Játszok veled.
Egyszer, talán egy másik életben.
Amikor majd nem haragszol a fogalmam sincs miért.
;)
Légy nagyon boldog Drágaságom!
♡
