Derült égből...
Egy pillantás,ami felkavar...Nem kell más.
De ne kérd!
Ne várj rá!
Engedd el és bizony ott talál rád, ahol egy percig sem gondolnád.
Nem kopogtat, feltépi az ajtót és nem lesz választásod.
Nem ad esélyt dönteni.
Érzéseket hoz elő.Olyanokat, amiket talán eddig még meg sem éltél, olyanokat, amikkel még barátkoznod kell.
Az újdonság az ilyen.
El kell fogadni azt, hogy kockáztatsz, mert egyszer ennek is vége lehet.
De miért is foglalkoznál azzal? Merülj el a pillantásban és abban az érzésben, ami arra késztet, hogy újra meg újra a közelében lehess.
Miért pont Ő?
Miért pont hozzá, miért nem máshoz vonzódsz?
Miértek hada, a hogyanokról nem is beszélve.
De az érzések nem válogatnak. Villámként csapnak pontosan oda, ahol épp szükség van rá.
A kérdés, hogy meg mered-e élni vagy egyszerűen elnyomjátok, mert ennek úgysincs értelme?
Annyi mindenen múlik......és mégis talán csak egyetlen dolgon: a pillanaton. Azon, hogy ott és akkor mennyire mersz, mennyire vagy jelen az érzéseidben.
Persze lehet egy életen át gondolkodni azon, hogy mi lett volna, ha...