"Cowboynak úgysem tűnsz, csak marhapásztornak..."
Mindig döbbenten elcsodálkozok magunkon, amikor belevaló, sikeres, mutatós nő létünkre mindennél alább is sikerül adnunk és nem tud olyan gazemberség történni velünk, amiért végre felébrednénk és kimenekülnénk egy hihetetlenül destruktív kapcsolatból.
Azért így írom, mert én sem vagyok ám kivétel, ...sőt!
Egyetemi szintű rutinom van benne.
Talán, ha még szeretnék ezzel a létformával foglalkozni a jövőben, a PhD-t is simán le tudnám a témából tenni...
No de a terv nem ez, bár az élet huncutka és még bármilyen pofáraesés jöhet.
;)
Olyan ez, mint amikor egy fiatal, csökkent önértékelésű pasek kitalálja, hogy majd ő megmutatja a világnak, haveroknak, önmagának, hogy igen is be tud fogni és be tud törni egy musztángot, mert ő aztán annyira tökös legény.
( Pedig meglehet, hogy csak egy tökös lepény...)
:)
A musztáng szabad lelkű, szárnyal, öntörvényű, erős, hirtelen és sehol sem marad, ahol nem jó neki.
Őszinte, tiszta, nyílt és harsány.
Tele van élettel és energiával.
Végül túszul ejtve körbe-körbe fut a karámban, nem találja a helyét, menekülne az idegen helyzetből.
Bár egy ideig próbálja a falakat kirúgni, levetni magáról az újdonsült kéretlen gazdát, de elfárad.
Majd múlik az idő, magasak a falak, talán sok a verés is, megtörhet, de attól még musztáng lesz és el fog vágyódni.
Amikor leigázódik, már megkopik a fénye, az ereje, talán a gazda szemében sem lesz már akkora értéke.
Talán nem is tud vele semmit kezdeni, mert saját kudarcát látja benne nap, mint nap. Emiatt persze egyre dühösebb, mert ez a ló, nem olyan ló, mint a többi. Nem úgy működik, máshogy van összerakva. Igazából tovább gyengíti a fickó amúgy is roncs önbizalmát. Szeretve gyűlöli, birtokolja. El akarja tiporni azt a szabad lelkét, ami miatt soha nem fogja tudni megszerezni, még ha ott van vele akkor sem. El nem engedi, másnak nem adja, de neki sem kell, csak a tudat, hogy ott van, az övé.
Így hát megtartja, mégiscsak bíztató trófea, hogy ő ezt meg tudta tenni a másikkal, lám csak!
A musztáng el fog szökni vagy bele fog halni, de nem lesz belőle soha, de soha az a háziló, mint amit a gazda akar. Mert szabadnak született.
Csakis a saját akaratából marad ott, ahol jó neki, ameddig ott szeretne maradni.
Megszelídíteni nem nagyon lehet.
Elfogadni olyannak, amilyen és rábízni a döntést, azt igen.
Erre viszont csak egy suttogó képes, azokból pedig még mindig nincs túl sok...
;)