Bohóka...

Fejét napraforgó fedte,
Oda tette, meg nem ette.
Nehogy a napsugár érje,
Napszúrást hozva fejére.

Üldögélt és nézelődött
Mókust látott, fészkelődött.
Arra járt egy százlábú,
Talpa csupasz, arcán bú.

Meg is kérdezte a medve, 
Ilyen-olyan teremtette,
Az orrodat miért lógatod, 
Adok neked pacskert hatot.

Az ebadta százlábúja,
Menten eliszkolt a búja,
Kapott cipőt mezítlába,
Égig ért a boldogsága.

Hanem hallod medve koma!
Isten áldjon, de szapora
Az én lábaimnak száma.
Nagyrészt csupasz, a föld bántja.

Azt a betyár teremtésit!
Forgatta medve a késit.
Köll még neked jópár cipő.
Csak azt tudnám én, hogy mibő’?

Lapuleveleket szedtek,
Kecsegtető volt a kezdet,
Hiszen abból volt ott bőven, 
Patak partján, délidőben.

Erdő szélin fut a patak, 
Igen, persze, körbe halad.
Elvégre az erdő kerek.
No, tedd csak le buksi fejed!

Nekiálltak cipőt varrni, 
Megéheztek, kéne falni...
Körbejártak, bokrot leltek,
Csipkét, málnát, somot szedtek.

Lett cipőcske egy-két-három, 
de a százat ki nem várom!
Csukd le szemed reggelig,
Addig a zsák megtelik.

Benne lesz majd mind a száz pár.
Csinos is kell. Miért, mit vártál?
Száz kell ugye „hétközbenre”.
Száz pedig majd ünnepekre.

Ebből hatot adott a medve,
A többit megvarrja este.
Azért számolj! Új cipőcske
Mennyi kell az esküvőre?

Kerek erdő négy sarkában, 
Ül négy medve, négy magában.
Egyik medvét elmeséltem, 
Őt láttam csak künn a réten.

Másik három mit csinálhat?
Úszni tanít vadlibákat?
Fára mászni mókus kölköt?
Vagy tán befőz málnaszörpöt...

Ezt majd máskor, addig aludj, 
Hogy reggel felébredni tudj.
Én is alszom, előbb, mint te,
Ezért zárul le a mese.