A borsuli...
Történt vala, egy szép őszi délutánon, amely elég csípősen hidegnek érződött és a legnagyobb jószándék vagy a legmasszívabb részegség mellett sem volt verőfényesnek mondható...
Egyetlen dolog világított szemkápráztató módon kis testvérkém erőteljesen lesetétített nappalijában, nem feltétlen helyszínidegenül az óriási ülőgarnitúra sarkában, az egyik cimborájának a hófehér hátsójának égnek meredező kontúrjai.
Horváth Charlie hangján ekkor kiszóllt valaki a wc-ből:
"Szeva Tetya! Most keltünk..."
Jelzem, délután...
A szövegkörnyezetből sikeresen dekódoltam a hang tulajdonosát.
A sarokból egy tompa nyögés hallatszott kb. mint egy tüdőn lőtt ló.
Mint már mondottam volt, egy kőmíves dekortázs volt hozzá a vizuális csatolmány.
Gondoltam, mindkettőnkel jót teszünk, ha betakarom szegény párát, mielőtt még beleég a látvány a retinámba...
Nem baj, ha meghal, még mindig jobb, mint amikor szétveri a fejét a szórakozóhelyen a csempén minden különösebb ok nélkül, de így legalább nem fázik...
-"Nem tesz jót nektek ez az iskola gyerekek!"-összegeztem a látványt.
A takaró nyögött, moccant, majd "Vigyétek a szemem elől a bort!"
-felkiáltással, amit csak szájról lehetett olvasni, mert egyébként:
"Vááváá aaaaaaaa szeeee booooo grrrr!"
-hallatszott.
Persze a tömény kilégzett kromofágból, amire simán felakaszthattam volna a kabátomat és a köröző muslicákból egyből sikeresen fordítottam ószuahéliről magyarra.
"Nem vagy szomjas Édes Gyerekem? Egy kis pálinkát esetleg?"
Ekkor egy hadsereg rozsomák morrant a takaró alól, majd se hang, se kép...
"15 pezsgőt kóstoltunk, és eltévedtünk, mert nem tudtuk értelmezni a kijárat táblát."-mesélte ekkor Horváth Charlie.
Mindent értettem, már az első pillanatban.
Tanulni nehéz...
De ők akarnak.
Nagyon.
Látszott rajtuk.
:D